"...Legyen ez egy hosszú álom, Dideregve hűvös ágyon, Csak jöjjön már, Az, amire gondolnál..."

Tavasz reggeli suhongó szellő,

Mint betegnek a gyógyító fecskendő.

Félek mindentől, akár egy bárány,

Rámtör nemegyszer a "kapuzárás".

Egy valaki, aki szívembe szegett, s kedvelem,

Legbelső szeretet ez és heves érzelem.

Szeretném ha mellettem lenne, a reménytelen kívánság,

Nem tudok betelni vele, rémisztő e szomjúság.
/ Giovanni Danzatore /