"Elszorul a torkom, ha szembejössz velem, elárul az arcod, bár nem beszélsz te sem, a boldogságunk mellett csendben elmegyünk."

"Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is." / Bertolt Brecht /

Harc a lidércekkel

Szobám ablakán, a borús égre tekintve,

Nézem, ahogy a zivatar eléri az eget,

Felhők rohamtempóban igyekeznek elterülni,

A kék eget végre teljesen ellepni.

Ijesztő, ahogy a szél hátán szállnak,

Velük együtt utazva, az eső cseppjeinek sokasága.

Egyedül vagyok a szoba mélyén,

Nyugtalanság fog el, rossz érzés,

Félek, sosem éreztem még ilyet,

Az elveszettség lidércei kergetnek.

Nem hagynak békén, ez élteti őket,

Egy élőlénynek se legyen nyugta tőle,

Ettől a kegyetlen életérzéstől soha,

Ebből táplálkoznak, ettől zsongnak.

Sosem tünnek el, mig van gyengeségünk,

S ha kiszipolyoznak, tova tünik létük.

Harcolni nehéz, már-már lehetetlen,

Hisz az emberi lélekerő véges,

De sose adjuk fel, ez a legerősebb ösztönünk,

Életünk árán is, de boldogok legyünk!

/ Giovanni Danzatore / 

 

"A tömeget sosem kell vakon követni, az árral csak a döglött halak úsznak."

A jelen folyamatában vagyok, 

Lassan elhagynak a múló  tegnapok.

Szívem tüzes lángra gyúlt,

S belül lelkem viharba fúlt.

Ez a vihar simogat érzékenyen,

Korábbi emlékeimet idézhetem.

Eme orkán erejű vihartól takarni próbálom arcom,

Érzem gyenge vagyok, közeleg a kudarcom.

Ó, akár te lennél múzsám, akár te lehetsz,

S midőn mosolyogva, üres szemekkel kinevetsz,

Szívem, erejéből felkiált,

Tudnod kell, innentől nincs tovább!!!

/ Giovanni Danzatore /

Az életed akkor kezdődik, mikor megtalálod a helyed a világban, s akkor ér véget, mikor mindenkit elveszítesz.  / Montcassen /

"Nem kell, hogy a fél világ a barátunk legyen, csak az igaz barátokat tudjuk megtartani." / Székely Sára /

A legszorosabb kötelék:

A város háztömbjei között kalandozva,

Emberek között kapcsolatot keresel hiába.

Gyorsan peregnek az órák, tudom,

Senki se ér rá a másikra nagyon.

Ha egyszer esetleg az idő is megáll,

A barátság természetesen meg nem áll.

Mert örök kapcsolatról beszélünk,

S lelkünk mélyén szorosan összeérünk.

Áttörhetjük vele a legkeményebb falat,

Ez a barátság a legkitartóbb lakat!  / Giovanni Danzatore /

"Aki a viszonzás reményében szeret, csak az idejét vesztegeti." / Paulo Coelho /

Idézet József Attilától:

Csak te tartasz foglyul engem S csak a szívem csupa seb; A neveddel ajkaimon Halok meg! - úgy édesebb. Vágyakozás a szeretetére: Napsugarak cikáznak a hajnalon Én csak Rád gondolok folyton Arcodat csak mégegyszer szeretném látni A szavakat magamba fojtani Hogy egyáltalán nem vagy velem Magányosan a pokolba húz lelkem A csicsergő madarak körülöttem boldogok Szemem elött kúsznak a gondolatok Hogy én ezt az érzést mennyire is titkolom A nagy Ő-t nem találom A lelkem magasra próbál szállni Érzem, nem akar a mélybe veszni Érzem csakis Ő érte élek Ezredszerre is kimondom: Szeretlek Téged!!! / Giovanni Danzatore /

„Emberré lenni művészet...” /Novalis/

Nem éppen egy összefüggésekkel teli versikét írtam nektek, de szerintem ha valaki elgondolkodik a legbelsőbb jelentésein, akkor érezni fogja a lényegét....

Szép is az emberi büszkeség

Kivéve, ha lenéző lennék,

A tavaszi szélben ne búslakodj

A boldogság jön igazán jókor

Bármilyen szempontból

Az okosabbja ezen is elgondol

S, ha kibújnak a könnyek

Könnytől áznak a könyvek

A boldogság ma elringat

Néhol a tökéletesség elég ritka

Az arcodat a szél "karistolja"

Tó közepén egyedüli csónak

Ezzel az iróniával szembesülj

Mielött a pisztoly elsül

Rád vár a szerető család

Sose csíp, mint egy csalán

A titok kulcsa

Egy szó lehet csak: ez a Holnap.

"...Legyen ez egy hosszú álom, Dideregve hűvös ágyon, Csak jöjjön már, Az, amire gondolnál..."

Tavasz reggeli suhongó szellő,

Mint betegnek a gyógyító fecskendő.

Félek mindentől, akár egy bárány,

Rámtör nemegyszer a "kapuzárás".

Egy valaki, aki szívembe szegett, s kedvelem,

Legbelső szeretet ez és heves érzelem.

Szeretném ha mellettem lenne, a reménytelen kívánság,

Nem tudok betelni vele, rémisztő e szomjúság.
/ Giovanni Danzatore /

"Azért szeretünk a szabad természetben lenni, mert ennek nincs rólunk véleménye"

"Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt."
/ Dolly Parton /

Érdekes jelenség, mikor valaki azt hiszi valamit jól csinált az életben és a végére kiderül, hogy mégse úgy van rendjén. Elgondolkozom, hogy akkor hogyan lehetne jobban csinálni. De valahogy mégse derül fény rá sose. Rájöttem, hogy akit tényleg megkedvelek az egy idő után másképp viselkedik az emberrel. Szerintem ez mindenkivel így van. A tél is ilyen. Hiába kezded megszeretni, hirtelen más arcát mutatja és egyből másképp vélekedsz róla. Tudom, régen írtam bejegyzést, de valahogy most se volt hozzá kedvem, de ha már egyszer van blogom írjak már valami hülyeséget:) Suli elkezdődött és ismét minden a régi kerékvágásába került vissza...suli,suli,suli...aztán olyan szintű lefáradás, hogy saját magamra nincs időm. Szinte úgy érzem, hogy csak a sulinak élek, pedig az rendben, hogy nem foglalkozom vele, de mégiscsak egyszerűen semmire sincs időm miatta. És ez bosszant kissé. Mindegy is, valahogy én választottam ezt. Szerintem most befejezem, mert van még dolgom bőven mára. Amint tudok megint írni, írok vmi hülyeséget :D

Veszteség mindenkit érhet mindaddig, amíg emberi kapcsolatok léteznek....

Először is Buék:)

Másrészt nem volt sok kedvem irni blogomba, mert valahogy sose találtam a megfelelő szavakat az érzéseimre. Az rendben van, hogy nem arról szól ez az egész blogozás, hogy müvészien fejtsem ki az érzéseket, de mégiscsak kicsit hülyén néz ki, ha nyersen megfogalmazom:) ha úgy vesszük ez az év nem úgy kezdődött, ahogy én elképzeltem legbensőségesebb álmaimban. De hát mikor történik valami úgy, ahogy szeretnék? Persze, hogy soha, vagy nagyon-nagyon ritkán! Nem akarok kitérni a szilveszteri eseményeimre, mivel nem olyan stilust képviseltem azon a napon, amilyen valójában vagyok, tehát nem vagyok alkoholista, de hát ilyen ha egy jó társaság összeül és ott kezdődik a "baj" ;-)

Szóval a szilveszteri emlékfoszlányok közepette átgondoltam, h egyáltalán mire is volt jó, hogy totálisan kikészitettem magam:) Egy dologra jutottam, egyértelmüen semmire! Sokaktól hallottam barátoktól, ismerősöktől, hogy az év rossz dolgait el szeretné felejteni és ezért veszi rá magát az ivászatra. Kérdezem én sikerült elfelejteni? Mert az az érzésem, hogy egyáltalán nem. egy röpke pillanatra csak? És akkor annak mi értelme volt, hogy egy éjszakára sikerült? Szintén SEMMI!

A mai napom azzal telt, hogy ezen az egyszerü, ám de sokáig boncolgatható témában ennyire jutottam.

Az, hogy rátalálsz egy fontos dologra az életedben, még nem jelenti azt, hogy minden mást fel kell adnod érte. / Paulo Coelho /

Ebben csak egy a keserű: a lét rövid, hosszú a mű....

Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.
(Wass Albert)