Mintha igaz volna, hogy vannak szerencsétlen napok az esztendőben, amikor csövestől szakad a nyakunkba a bosszúság és keserűség, éppúgy vannak néha örömnapjaink is, amikor mintha angyalok hágnának egymás sarkába, hogy nekünk örömet szerezzenek.Gárdonyi Géza
Mennyire igaz...hajnali fél kettő. Ideje lenne lepihennem, de a gondolatok a fejemben nem hagynak pihenni. Zavarnak. Olyan furcsa számomra ez az egész. Úgy tudnám jellemezni, mintha egy teljesen kirakott puzzle-t felkapott volna a szél és a darabokat egymástól távolra repítette. És a legrosszabb az egészben, hogy úgy érzed ezeket a darabokat egyedül sosem találod meg, mert nem tudod hol keresd őket. És csak úgy érzed magad a régi önmagadnak, ha ezeket a darabokat a helyükre illeszted és újra egységes képet alkotnak együtt. Az érzéseim, az egész lényem is ilyen helyzetben van. Nehéznek érzem összeszedni magam, de muszáj. Nem tudom mi van velem egyszerűen. Kedves barátom, ez a mondata kis fényt vitt a szürke napjaimba:
"Ő: nem tok most okosat mondani
Én: de legalább meghallgattál..már ez is sok segítség
Ő: én mindig, meg te is. ez a barátság"
Azt hiszem hallgatok rá és erőt veszek magamon, h újra önmagam legyek és rendbe tegyem az életemet.
Quimby-nek van egy száma aminek egy szövegrészletével zárnám a bejegyzésem...el lehet gondolkodni rajta:
Rezeg az emberben minden atom,
És csak az téved el, aki él!
De ha csak dünnyögsz, mardosod magad,
És nyaldosod a sebeidet,
Ami ma még az ajtón bejön,
Holnap a kulcslyukon kimegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése